Városi autóként, főleg így bejáratósan, 4000-nél elváltva, motorféket szigorúan nem használva inkább könnyebb fizikai munka a Mazda vezetése, semmint szórakozás. Hogy mindjárt első nap rám akarták törni a reggeli csúcsban (vétlen voltam, előttem megálltak, én is így tettem, a sokkal mögöttem jövő viszont későn eszmélt) gyorsan belém is verte, hogy ez nem is lesz városi autó. Már amennyiben a 17 liter körüli városi (vegyesben 15) fogyasztás nem győzött volna meg erről.

Tudom, már volt ez a két kép, de ide most ezek illenek. Teljesautós képekből itt van több.

Családi autóként viszont bevált, a nagykerekű babakocsi befért, a gyerekhordót meg baromi könnyű berakni az irreálisan hosszú hátsó biztonsági öv, a suicide ajtó és az előredönthető utasülés támla miatt. Ha nagyobb ülést veszünk, az már biztosan isofixes lesz, akkor még egyszerűbb lesz a helyzet, igaz akkor viszont a babakocsi ülőrészét is be kell tetriszezni a csomagtérbe. Apropó hosszú biztonsági öv: valahol olvastam, hogy az oldalajtóra rögzített első öv miatt az is simán elér hátulra, viszont nem célszerű becsatolni, mert bekattan, kioldani viszont nem lehet. Sosem jutott volna eszembe, de most már izgat, hogy igaz-e... pont, mint a bekapott villanykörte esete...

Node ennyit a kispolgári felhasználásról, ennek az autónak nem ez a lényege, ez csak az álca, hogy apa nem csak magának vette. Milyen vezetni? Jó! Nagyon jó! Stabil, mint egy betonbunker (mondjuk a kilátás is nagyjából annyi), és még így kímélve is érezni, hogy jól megy, menne, ha hagynám neki. Ettől a bejáratós 4000-nél elváltogatástól nem tudom melyikünk szenved jobban, de versenyt siránkozunk a motor és én. Persze ő is meg én is tudjuk, hogy hosszútávon mindkettőnknek így a legjobb, úgyhogy lenyeljük, mint a reggeli vitamint. Ezt én egy lelki gyakorlatnak fogom fel, mint afféle önmegtartóztatás. Kár, hogy annyira sose hittem az ilyesmiben. Najó, azért volt olyan nyár, amikor a SZIN és minden más lehetőség ellenére megtagadtam a szeszelést, de az sokkal könnyebb volt, így visszagondolva...

Az első (800 km-es) olajcsere közben esedékessé vált, a bejáratásból így még 2500 km hátra van... a CEL valószínűleg egy hibás gyújtástrafó eredménye, a csere éppen folyamatban.

A nyomvályúk sem vezetik meg (ld. MX-5 NB), a környékbeli, khm, „nem tökéletes” országutakon is szépen viselkedik. Kanyarban szépen betapad, de azért egyelőre nagy tisztelettel állok hozzá, mert bizony csóválta már meg a farát, amikor kicsit lendületesebben jöttem ki egy körforgalomból. Ki kell még tapasztalni, mikor zár össze a diffi, vagy mi a helyzet vele, meg kell majd rá 4 új gumi, mert ezek a 7 éves Bridgestone-ok azért lassan kevesek lesznek. Viszont áldott legyen a DSC, mert mire nekem időm lenne megijedni, addigra ő már helyre is rakja a kocsi farát. Lehet átkozni a modern technikát, de én aszondom, közúton, magam fajta fakezűeknek (és a legszomorúbb, hogy a többség bénább nálam) jó ez így.

Ami bitang jó érzés, és a sok elsőkerekes, orrnehéz verda után felfoghatatlan, és folyamatos vigyorgásra kényszerít, az az, ahogy az íveken megy az RX-8. Semmi orrtolós radírozás, semmi billegés, csak kinézed az ívet, rárajzolod, az autó követi, és érzésre tökéletesen körülötted fordul. Hát igen, a közel 50-50-es súlyelosztás, meg az eleve sportfutóműnek készült sportfutómű, ezek bizony tudnak valamit.

A beltér nem tágas, sőt, inkább szűk, vagy hát végülis pont passzentos. Mondjuk mint az anyaméh. Dehát az anyaméhben állítólag jó, legalábbis aki kijön, mindig hangosan reklamál a kilakoltatás miatt. Reggel még hozzáért a fejem a tetőkárpithoz, délután már nem, szóval ez ilyen délutáni hobbiautó. Szerencsére ennél már csak kisebb leszek, még 10 év, és reggel sem kócol össze. Vagy azért, mert összemegyek, vagy azért, mert nem lesz mit. Hátul is el lehet férni, olyan 175 centiig teljesen elegendő a hely. Ebben mindenki kételkedik, aztán az „ülj be” után jön a meglepődés, hogy basszus, tényleg. A 183 cetim is befér magam mögé, lábtér volna, a fejemet viszont már előre kell billenteni, ami hosszú távon nem kényelmes. Persze amúgy a 4 ajtós után bénázásnak érződik, hogy az elöl ülőnek is ki kell kötnie magát, meg ki kell nyitnia az ajtót, hogy a hátul ülő kiszálljon, de egy 3 ajtóshoz képest ez is nagy királyság.

Az ülés príma, a leghosszabb utam eddig szűk 200 km volt vele egyhuzamban, ahhoz képest, hogy fájós a hátam, jó volt, nem sok mindenért cserélném el. Oldalra viszont tarthatna többet, sokkal többet, mert a futómű bőven meghaladja a képességeit.

A hifi nem szól nagyon jól, hiába Bose. Az audiofil iránnyal szemben inkább a hülyegyerekes irányt képviseli (max bass, max treble, tuccogjoncincegjen), így viszont képes 100 körül is hallhatóan túlordítani a nyitott napfénytető (amúgy egészen tűrhető mértékű) szélzaját. Azt hiszem ezzel el is mondtam róla minden jót. Álló helyben viszont jól szól, valószínűleg a menetzajokkal nem tud mit kezdeni a szerencsétlen, hiába a külön erősítő, meg a 9 hangszóró. Amiből a 9. nem a mély, hanem egy elöl középre helyezett közép-magas. Magasat?? Középre??? Hallottak már ezek térképzésről?

tré ez a pulcsi, tudom, de autót mosni indultam, nem divatfotózásra

Ha nem a sportautóságát, meg a családi praktikumát nézzük, hanem csak a hangulatot, akkor is nagyon ott van ez a Mazda. Kb. 2 nm-nyi csodálatosan megformált alulemezt tolunk magunk előtt, a tetőablakon besüt a tavaszi nap, az utasteret épp csak kellemesen, de soha nem zavaróan átjárja a szellő (14 fokban már simán kinyitom), kis fordulaton is szépen lehet vele a forgalom tempóját tartani, és teljesen jól is megy. Csak a kisördög, meg a kokszolódás réme ne suttognák sztereóban a fülembe, hogy "nyoomjaaad mááár!" A bőrfotelek kényelmesek mind a 4 ülőhelyen, a műszerfal szép, a taperolt anyagok kellemesek, minden szépen klattyan. Mint tizenéves prémiumtermék, teljesen megállja a helyét, ráadásul max. 5 évesnek néz ki a beltér állapota alapján.

Szolgáltatásban persze kevesebbet tud, mint egy anno ugyanennyibe kerülő Passat mondjuk, de ez tud mást, amit egy személyautó sosem fog. Ezért imádom ezt az autót, mert fordított logikát, és prioritást követ, mint a legtöbb másik. Ez nem egy személyautó csúcsverziója, nagy motorral, kemény rugókkal, ez egy rendes sportautó, 4 üléssel, csomagtartóval. Csak teljen már le a bejáratás, hogy sportautóként is kipróbálható legyen.