Várunk benneteket több szerzővel, több tartalommal, szebb design-nal, kevesebb NER háttérrel...
In medias RX: van az autóban 3 vákuumszelep, ami a szívócsatornákat nyitogatja-csukogatja. Na ezzel volt nekem egy nagyon picit több bajom, mint amennyire bonyolult ez a rendszer.
Kezdődött ott, hogy volt egy P0139 és egy P2259 kódom, valamint az autó kb. 6500 rpm alatt nem ment, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna neki. Felette viszont határozottan hátba vágott, mint amikor megjön a turbónyomás... ja várj, ebben nincs turbó. Itt már sejtettem, hogy ez pénzbe és időbe fog kerülni.
Mi történt az elmúlt 3 évben? Hosszú poszt lesz, TLDR, javaslom mentsd le könyvjelzőként, egyben nehezen emészthető. Ez most annak a max. 20 hardcore embernek szól, aki a blogot is olvassa, nem csak a facebook-os rövidhíreket fogyasztja. Ha RX-8-at vennél, és érdekel mivel jár, fusd végig. Ha megerősítést vársz, hogy mekkora szarhalom egy ilyen, akkor is, max nem fogod megkapni a megerősítést…
Frissítettem a költségeket is, ld. a fenti menüben.
Hirosima és a Mazda Múzeum után Kiotó felé vettük az irányt a sinkanszennel. Sok mozgáshoz sok energia kell, sok energia sok ételből lesz, így kipróbáltunk egy kajáldát az egyik vasútállomás peronján. Igen, 2 sínpár között, a peronon, egy ennek megfelelően apró talponállót. Láttunk máshol is ilyet, de ott csak krikszkrakszok jelölték, hogy mi a kínálat, itt végre képek és angol feliratok is. Kinéztünk egy látványra és angol szavak szerint húsmentes fogást, ugyanazt beazonosítottuk az automatán, bedobtuk a pénzt, megnyomtuk a gombot ééééésss: kaptunk egy-egy cetlit. Ezzel a cetlivel várakoztunk a (mondanom sem kell automata) ajtó előtt, hogy felszabaduljon egy kétszer-kéttalpnyi hely a kutricában. Odabent egy néni elvette a cetliket, és a krikszkrakszok alapján előbb fejben, majd fizikai valóságban is összerakta a fogást: alaplé (nem akarom tudni miből volt), tésztaféle, feltét, egyebek, mind külön edényekben, karnyújtásnyira. Miután ez landolt egy tálban, felmarkoltunk 2-2 pálcát, és kezdődhetett a kabaré. Szerencsére a japánok nem nézegetik a másikat, ennél fogva nem is röhögik ki, de mi jót szórakoztunk egymáson. Ha így bedobják a mélyvízbe az embert, ráadásul kellően éhes is, gyorsan meg lehet tanulni pálcikával enni. Ahogy ez megvolt, konstatáltuk, hogy 1. tűzforró a lé, 2. a tofu nem azt az íztelen, de legalább laktató, szivacsállagú ételt jelenti, mint itthon, hanem egy nagyon édes, tojásrántotta állagú és küllemű „valamit”. Ebből volt mindjárt 3 db, féltenyérnyi (nekem, a helyieknek egész tenyérnyi) darab is a levesben. A végére se lett jobb, de jóllaktunk, ez vitathatatlan.
Előző Japánról szóló posztomban el is lőttem az utazás egyik autós csúcspontját, a Mazda Múzeumot. Mielőtt a következőt (Tokyo Motor Show) is eltüzelném, legyen szó egy kicsit arról is, amit az országból tapasztaltunk. Természetesen lesz szó autókról, meg egyéb járművekről is ( ;
Ennyi cuccal, 2 fővel, 7 napra talán utoljára 18 évesen indultunk. Visszafelé 1 táskával több volt, jött egy robot, egy G-Shock, meg néhány JDM kisautó, és egyéb szuvenírek
Ha Japánban jár az ember, érdemes meglátogatni a Tokiótól alig 850 km-re található Hirosimát is. Ez a távolság csak MÁViából tűnik soknak, a sinkanszennel kb. 5 óra alatt le lehet tudni. Vesd össze: Szeged-Hajdúböszörmény, ca. negyedekkora táv és ugyanennyi idő, ha minden csatlakozását eléri az ember. De nem éri el, lévén a MÁV a 2018-as évben alig 4 évet késett. Persze a japán vasút pontossága sem feltétlen olyan jó, mint a legendákban, „az éjszakai karbantartás elhúzódása miatt” mi is találkoztunk késéssel, de nagyon sűrűn kértek elnézést az 5 perc miatt, és az út során be is hozták.
Meglepő lehet, hogy már a wankelblog csapján is a villanyautó folyik, de leszögezném, nem vett meg senki. Sajnos. Az ajánlatokra nyitott vagyok. Addig is szimplán, saját véleményként, saját meggyőződésből és tudásból írom ezt a posztot. Rengeteg véleményt olvasni, pro, kontra. A magam részéről sosem hiszek a szélsőségekben, és mindig próbálom a két oldal érveit ütköztetve kialakítani az álláspontomat, most se lesz ez másképp.
Röviden: az elektromos autó jó. Hosszabban: jó LESZ. Vagy jó, de MÉG nem mindenre. A pártoló oldal általában megfeledkezik néhány „apróságról”, vagy ha meg is említik, túl optimistán állnak hozzá. Az ellenző oldal meg túl pesszimistán. Én örülök annak, hogy egyáltalán foglalkozunk vele, és annak is örülök, hogy az indokoltnál kicsit gyorsabb a villanyautós nyomulás, mert előbb utóbb felszínre törnek a problémák, és kényszerű lesz őket megoldani. Mert a mérnökök lusták, ami nem okoz problémát, azzal nem is foglalkoznak. Tudom, én is az vagyok.
Március közepén Szegeden is bemutatták az új 3-as Mazdát. Mivel a Kodo formanyelvért 2012 óta megszakítás nélkül rajongok, és azóta is minden új Mazdától csöpögve olvadok el, kapva kaptam az alkalmon, hogy elmenjek, és elsők között tapogassam-seggeljem össze az új 3-ast.
A fények hatásosak, de nagyon nem telefonkamera barátak voltak.
Az írás szerzője dr. Péczely György, aki azon felül, hogy súlyos, többszörösen terhelt wankel-fertőzött (egy első szériás RX-7 és egy fullos, alig futott RX-8 tulajdonosa), "mellékesen" TPM/LEAN tanácsadó és az ICG Stádium Diagnosztikai és Menedzsment Kft. ügyvezetője.
A "Mélyvíz" rovat második cikkeként az ő tanulmányának 2. részét olvashatjátok. Az 1. részért katt ide.
6. Trafójellemzők a Wankel igények tükrében
Rég jelentkeztem már wankel-témájú poszttal, most viszont egy igazi mélyvizes anyagot szeretnék megismertetni veletek. Az írás szerzője dr. Péczely György, aki azon felül, hogy súlyos, többszörösen terhelt wankel-fertőzött (egy első szériás RX-7 és egy fullos, alig futott RX-8 tulajdonosa), "mellékesen" TPM/LEAN tanácsadó és az ICG Stádium Diagnosztikai és Menedzsment Kft. ügyvezetője.
A "Mélyvíz" rovat első cikkeként az ő tanulmányának 1. részét olvashatjátok.
1. Röviden, azoknak, akiket nem érdekelnek a részletek, gyári motorhoz:
2. Akiket érdekelnek a részletek