Pénteken, egy pörgős, de unalmas hét kárpótlásaként végre rendszámot kapott az RX-8-am. Utóbbi időben figyeltem, hogy mik a legfrissebb táblák, és PCS-ből elég sok jött szembe, ami azt sugallta, hogy itt helyben most ez megy. Hát ebben nem tévedtem, viszont akárhogy drukkoltam neki, hogy kifusson, a végére még csak odaértem.

Ugyan a monogramomhoz is viszonylag közel van (bár arra még 1-2 évet várnom kellett volna, hogy elcsípjem), nekem elsőre a PöCS ugrott be, ami egyfelől tök jó, mert ha valaki elé bevágok véletlenül – mondjuk a Mazda rettenetes holtterei miatt –, akkor legalább nem kell magyarázkodnom, mert rám van írva; másfelől viszont annyira nem pozitív, meg hát a ~hosszabbító tartalmat sem nehéz mögé látni, ami szintén eléggé jogos vád egy piros kupénál. Mondjuk pont ezért szerettem volna még így huszonévesen, pocak nélkül, és hajjal a fejemen kipipálni a sportkocsi tételt a bakancslistán, mert így egy fokkal kevésbé valid az a rosszindulatú gondolat, hogy e célra vettem.

Szerencsére a barátaim ettől kreatívabbak, és olyan nagyszerű nevek születtek, mint a „PiCSa”, a „Próba CSeresznye” és a „PipaCS”. Nem vagyok nagy autó elnevezgetős, de utóbbi most nyert, mert szép is, piros is, meg mert a pipacs a kedvenc virágom. A szülővárosomban elég gyakori paréj, és emlékszem, amikor kisgyerekként letéptem egyet, hogy odaadjam a nagymamámnak, de rögtön elhervadt. És a következő is. Akkor tudtam meg, hogy a pipacsot nem lehet bevinni a vázába. Azt hiszem valahonnan innen ered az a felfogásom, hogy nem kell görcsösen mindent megörökíteni (fénykép, napló, blog...) és hazavinni, hanem vannak dolgok, amiket ott, akkor kell évezni, és a saját helyükön gyönyörködni bennük.

Node, nem is az a lényeg, hogy mit ír rajta, hanem az, hogy van. A honosítással egy céget bíztam meg, ami jó döntésnek bizonyult. Egyrészt, mert így fél nap szabival megúsztam, az is csak azért kellett, mert ott akartam lenni, amikor mozog az autó, másrészt mert azért egészen más a hangulat az NKH-n is, ha ismerős arc viszi az autót. Műszakilag minden rendben van, iszonyatos hajrában még az elővizsgán kibukó balos belső kormányösszekötő is megérkezett (köszi Vito!), viszont a melegindítási probléma még mindig fennáll. Sokan nyugtalanítanak vele, hogy ez nem normális, szerintem sem az, úgyhogy köszi, ezzel nem segítetek. Pár insider viszont nyugalomra int, az első pár száz km-en ez még fennállhat. Így 40 km után javult is a helyzet, de még nem jó. Nyilván benne van a pakliban, hogy később sem lesz az, de akkor majd kiderül mit ér a 2 év garancia. James Chambers eddigi kommunikációjából ítélve, és abból hogy lassan 4 hónapja lóg egy alkatrésszel, valószínűleg semmit. De ezen hadd ne idegeskedjek egyelőre. (Viszont frissült oldalt a doboz, "megy-e már az autó"-ról "indul-e már melegen"-re--->) update: indul!

A vizsgán ez volt az egyik izgalom, de szerencsére türelmesen kivárták az urak azt a szűk 10 percet, amíg újra elindult, utána minden oké volt. A CO gyönyörű kerek szám, azaz 0, a lengéscsillapítók jók, meg úgy minden más is.

A másik izgalom az Euro besorolás volt, az osztrák forgalmiban található szabványszám szerint 4-es, a kora szerint viszont csak 3-as lehetett volna az autó a cég táblázata szerint. Szerencsére az NKH-nál nem a kor szerinti táblázatból dolgoznak, hanem hisznek az osztrákoknak, így maradt 4-es az autó, ami egy terven felüli 100 e Ft-os pénzkidobástól menekített meg.

Volt még egy értetlen pillanat, amikor odahívtak az NKH-s urak, hogy „hát, erre nincs hová rendszámot szerelni, de esetleg ha jó, akkor van olyan opció, hogy matrica...” Naná, hogy nincs hová szerelni, és naná, hogy jó! ( :

Már a "saját" garázsomban, ahonnan kitúrta a Daewoo-t, aki így másfél év után már kezdte azt hinni, hogy öreg éveire végre tartósan fedél lesz a feje felett.

Reggel megvolt hát az NKH, délután 5-re meg mentem az autóért. Bitang pörgés van a honosító cégnél, volt, hogy velem együtt egyszerre kb. 6 emberrel foglalkoztak, mégis tudtak haladni. A legszimpatikusabb amúgy az volt bennük, hogy még a projekt elején írtam nekik egy mailt, hogy van egy autó, megvenném, de van pár probléma vele (üzemképtelen, lejárt műszaki, köztes magyar tulaj, sajtpapír egynyelvű kinti adásvételi), és fél óra múlva csörgött a telefonom. Minden porhintés és túlmisztifikálás nélkül elmesélték, hogy mit csináljak, anélkül, hogy egyszer is elhangzott volna, hogy „hülye vagy hozzá, majd mi megcsináljuk”. Ritka az ilyen cég, becsülöm ezt a hozzáállást. Ettől függetlenül inkább rájuk bíztam, nem is okoztak csalódást.

Egyetlen meglepetés akkor ért, amikor mentem a kocsiért, és a megbeszélt első matricarendszám helyett egy fémet kaptam, meg egy 12300 Ft-os csekket. Mondjuk a meglepettségemmel nem voltam egyedül, ők sem gondoltak erre (nem is gyakori, hogy matricát kérjen valaki). Mivel az okmányirodában ott sorakoztak az előre legyártott rendszámok, kiadták a simát párban, és a „rendszám csere és típusváltás” feliratú csekk ellenében kapom csak majd meg a matricát, pár hét múlva. Addig lemeztábla és kötegelő rulez.

A böhömnagy kerekű babakocsi (igaz ülőrész nélkül, mert az egyben a gyerekülés is) lazán befért, meg még mellé a nagybevásárlás, közte egy rekesz tej is. Mondom én, hogy ideális családi autó!

Hazafelé persze már jött egy villogó check engine, ami 90%, hogy gyújtáskimaradás (mivel előtte jól volt, remélhetőleg csak szétmozdult valami az LS2 adapternél, vagy maga a gyertyapipa mozog), a kuplung ráeresztése utáni krattyogás továbbra is megvan, meg némi kuplungszag is, úgyhogy én továbbra is arra gyanakszom, nem a diffire, és jött valami csipogás is meleg motornál, talán generátorcsapágy. Vasárnap délután tehát ismét irány Gyuri2, ahol átnézzük a gyújtásrendszert, állítunk a kuplung nyomáspontján, meg megnézzük, hátha csak a generátorszíj túl feszes.

Szóval mindenki nyugodjon le a PiCSába, a történetnek itt még nincs vége.