Szerelős szombat volt ismét, pezsgett az élet a műhelyben, Macuda egy nagy lépéssel közelebb került az érvényes papírokhoz. Jaés megtettem vele az első métereket is a lugas és a műhely között! Nézzük mi volt a menü:

Rugócsere

Ez kezdődött azzal, hogy ki kellett bontani a komplett kárpitozást a csomagtérből, hogy hozzá lehessen férni a tornyokhoz. Okos nemzet a japán, hamár könnyen törő rugót rak az autó alá (najó, azért 12 évet kibírt), akkor legalább bontható bolhákkal rakja össze a belsejét, így ez gyorsan megvolt. Ezt a részét én csináltam, autóbelső szétgyepálásban jó vagyok. Amikor a napi használós volt kénytelen elszenvedni az autóbuzériám kiélését is, volt, hogy havonta rántottam szét a belsejét valamilyen indokkal (aux bekötés, rádiócsere, mélyláda, komfortindex, megint rádiócsere...). Még egyben van, és amihez én nyúltam, az nem zörög.

repül!

A többi persze Gyuri2 reszortja volt, bár a futóművekhez elvben konyítok valamit, gyakorlatban viszont eszembe nem jutott volna pl. összejelölni az összetartás állító alátétet a bekötési pontnál, aztán csak néztem volna, hogy miért kóvályog alattam az autó fara. Na, hát ezért egy külön szakma az autószerelés, és ez még az egyszerűbbik vége. A rengeteg, és nagyon látványos (értsd: ronda) felületi rozsda ellenére meglepően közreműködő volt minden vas, és némi csavarlazítós leitatás hatására könnyen (értsd: többnyire a másfél méteres erőkar nélkül) oldódtak, feladva évtizedes összeszokottságukat.

innen nézve már sejthető, miről beszélek, mikor rozsdát emlegetek... a rugó meg nem törött, mifelénk így ültetnek...

Helyükre kerültek végre az új rugók, amiken már nem rozsdaszínű, hanem rózsaszínű színkód van, tehát ehhez, az erősebbik RX-8-hoz passzoló darabok. Mondjuk mindössze 11 font / hüvelykkel keményebbek, mint a gyengébbiké (101,46 vs 112,86), de ha már lehetett válogatni, nyilván gyárit kapott. Elöl is az van, ott még látszik a pasztellila kód. Szeretik az idétlen színeket a Mazda rugó-divíziójánál.

Rendszámtartótlanítás, lámpaizzó vadászat

a bogárlárva-maradványokat még ki kell szutykolni a rácsból

Mindeközben én is igyekeztem hasznossá tenni magamat, és hozzáfogtam az undormány első rendszámtartó leszereléséhez, ami kitakarta Macuda vigyori képét. Gondoltam az első lökös leszerelésénél csak egyszerűbb a haspáncélt lebontani, aztán majd onnan jól kicsavarozni a rácshoz belülről rögzített konzolt, de tévedtem. Brutál nagy a pajzs, ráadásul minden mindennel össze van csavarozva, patentozva, bolházva, gyakorlatilag minden bontandó. Végül csak az elejét nyitottam meg, úgy már befért a kezem, egy szerelőlámpa, meg egy tükör, így konstatáltam, hogy bizony mocskosul nem fér be semmilyen szerszám se a csavar feje és a mögötte lévő merevítés közé, szóval lökhárító le... Vagy mégse... Félig már el volt törve a rendszámtartó egyik rögzítése, visszarakni meg úgysem szeretném, úgyhogy végül rendes sufnityúner módjára letörtük a fenébe, a rács lyukjai közt maradt csöcsökre meg Gyuri2 hátulról rászakértette az ujját, és kívülről tekergetve kimeditálta belőlük a csavart. Perfekt! Szuszogni is tud végre rendesen a gép, meg fogszabályzója sincs.

az áldozatok

A másik saját projektem a burába beesett fék és helyzetjelző izzó kivarázslása volt. Lévén a csomagtérkárpit már amúgy is kint volt, ehhez csak néhány anyát kellett letekerni, aztán a kivett lámpatestből kirázni, majd a foglalatjába visszabirkászni az eltévedt izzót. A lámpatestet amúgy szívesen fogdosom, eleve olyan japánosan jó segge van a gépnek, japánosan szexi lámpatestekkel, de amit a lámpaüveg mögött műveltek a tervezők, az már tényleg művészet.

keresd a hibát...

Ja, meg kicseréltem a pollenszűrőt is, kapott egy drága aktívszeneset, kíváncsi leszek, mit tud egy ilyen. Maga a csere 5 perc volt úgy, hogy még nem szedtem szét. A Daewoo-n 4 év alatt sikerült 15 percre levinni a szintidőmet, mivel a Mazdával ellentétben nem szerszámmentes, hanem vagy ki kell szerelni a komplett kesztyűtartót, és közepesen szar helyzetben bedugni a fejét az embernek oda, ahol amúgy az utas lába lenne, vagy benthagyni, és mégszarabb helyzetben csinálni ugyanezt. Ott kicsavarni 4 csavart, alulról lerángatni egy fedelet, kipiszkálni a szűrőt, aminek eddigre már biztosan letört a füle, közben az ember szemébe hullik 3 tonna nyírfabarka, kétszer kiakad a válla, és akkor még csak a kiszerelésnél tartunk. A visszarakás úgy kezdődik, hogy el kell törni (a kijelölt helyen, nem hülyék dolgoznak a GM-nél, no!) a szűrő keretét, mert amúgy nem fér el ott, ahol be kellene mennie. Na a Mazdán ezzel szemben kesztyűtartó lenyit, határoló kiakaszt, forgáspontról leemel, fedőt lepattint, 2 darabos szűrőt szemből kivesz, aztán vissza ugyanez. Tanítani kéne.

Váltóolaj, diffiolaj

Egyik sem nagy kaland, viszont a váltóolajnál néztünk két bambát meg egy értetlent, amikor a gyári 1,75 literes előírással szemben belement a 2 teljes literes flakon, és még nem csurgott a nívócsavarnál. Oké, nem tudjuk mennyit nyelt be a pumpa, de akkor is furcsa. Telefonos segítséget is kértem gyorsan, a vonal túlfelén lévő tapasztaltabb sorstárs sem értette a dolgot. Tanakodás közben elővettem a lyukbadugható precíziós műszeremet (a kisujjamat, nah!), és beledugtam. És olajos lett. Akkor csak ott van az az olajszint, ha még épp nem is csöpög!

Huncutka, az ipari macska. Múlt héten átmentek a fején autóval, de ez nem tartja vissza tőle, hogy vidáman csapkodja agyon a mancsával az egereket (és ugyanúgy rohanjon be a kocsi alá).

A diffiolaj cseréjét sajnos már nem láttam, mert Gyuri2 közben elment segíteni valakin, akinek a nem jött be a benzinkúton az 50-50, és rossz csőről engedte tele a tankot. Így ez későbbre maradt, engem meg magamra hagyott.

Mit magamra?! Közben befutott az autóbuzi banda. Mivel 'Á' BMW-je "kivételesen" (khm) szervizben volt, ezért 'B' RX-8-asával jöttek ki, meg befutott egy Honda is a végére. 'B' be is mutatta a helyes használatot, és jól megpörkölte a füvet a kipuff mögött. Készült felvétel, de a telefonom mikrofonja önvédelmi módba kapcsolt, nem volt hajlandó felvenni a durrogásokat, úgyhogy ezt most nem mutatom meg. De az autót igen.

Kár hogy koszos, napfényben igen mutatós a Nordic Green szín, ami elsőre feketének tűnik, de nagyszemcsés zöld, ezüst, és lila csillámok vannak a festékben, amik úgy csillognak, hogy Edward Cullen elbújhat szégyenében.

Utolsó felvonásként összeraktam a hátsó lámpát, meg a kárpitozást, előtte nyilván minden izzót kipróbálva, hogy ne kelljen ismét szétszedni, aztán hazament a banda is, meg kicsivel utánuk én is, az autó meg ottmaradt az emelőn, diffiolaj cserére, meg Gyuri2-re várva.

Még távozás előtt azért csak ücsöröghetnékem volt egy kicsit  az autóban, meg gombokatnyomkodhatnékom, és mit fedeztem fel? Van 4 CD a tárban! Mondjuk ebből csak egy élvezhető számomra is, de a négyből három eredeti. Kettőn még a volt osztrák tulaj neve is rajta van alkoholos filccel, remélem 17 év múlva az OT vizsgán értékelik a történelmi jellegét, ha már a "zene" értékelhetetlen rajta. Olyan igazi veretős. Tulajdonképpen el tudom képzelni, hogy ez üvölt, mikor a diszkóból hazafelé, beszpídezve, 150-nel oszlopra csavarom a Mazdát, és várom a tűzoltókat, hogy kivágjanak. Ja, nem.

ez se kedvencem, de értékelem

A jövő hétvégi program a kocsi aljának rozsdátlanítása lesz, mert csak jobban mutat a vizsgán is, ha nem ilyen fosbarna, hanem fekete, és ez tipikusan az a meló, hogy ha azt akarom hogy értelme is legyen, ne csak egy rozsdára kent passziválóra kent alvázvédőt kapjak, akkor nekem kell megcsinálni. Hazafelé ennek örömére vettem is a LIdl-ben egy pneumatikus rozsdaleverőt, amit jól ki is próbáltam a garázsszomszédom kompresszorjáról. Hát öhm. Az első hibás volt, a csere utáni második teljesen rossz, úgyhogy visszakértem az árát. Többel nem próbálkoztam, ahhoz messze van tőlem a Lidl, hogy naponta oda járjak. Általában használhatóak a szerszámaik, ez most pont nem.

viszlát jövőhéten!

Szóval a következő szerelős poszt kb. egy hét múlva, kicsit több szóval a már ismert rozsdakolóniákról, és remélem nagyon kevéssel az újonnan felfedezettekről, majd fotók egy szép tiszta alvázról és futóműről. Mindezt egy hétvégén. Merugye' a remény hal meg utoljára.