itt a pörgő rozsda nagy része már le is van verve...

Viszonylag optimistán álltam a rozsda kérdéséhez, az autót körbenézve ugyanis sehol nem lehet semmit látni a tipikus helyeken. A küszöb alja, a lemez visszaperemezés rozsdás, de az kívül van, látványos, de nem veszélyes. A futóművek nem alu részei, hővédő lemezek, minden egyéb hóbelebanc az alján rozsdás, oké, ezek sem veszélyesek. Hogy szopás letakarítani, azt gondoltam, de hogy ennyire...?!

A hétvégén nekiestünk a hátsó fertálynak, hátsó lökhárító le, dobbetétek ki, és kicsit rasszista jelleggel ami barna volt, azt kipécéztük, és addig gyepáltuk, míg alatta is és körülötte is lemezszínű nem lett. Hát volt mit túrni. A futóművön végig pergő festék, meg rozsda alatta, a doblemezek legalja elég csúnyán megrohadva, de ezek csiszolás után még elmennek. A dobok belseje meglepő módon teljesen épkézláb.

Látszik, hogy valaki próbálkozott már itt állagmegőrzéssel, vagy leginkább a komolyabb hozzányúlás késleltetésével. A hátsó dobok ki vannak fújva (ez talán egy gyári visszahívás volt), ennek volt is értelme, a küszöbök is össze vannak fújkálva alul valami fekete spray-jel (ennek viszont semmi), meg a küszöbök belsejébe is jutott valami üregvédő trutyi.

fújta, de minek?

Eddig elmegy. A horrort hagyjuk meg a végére.

Eszközök/anyagok amiket használtunk:

• Pneumatikus, tűs rozsdaleverő (Parkside/Lidl)

Korábban már emlegettem, hogy vettem egyet, rossz volt, cseréltettem, az is rossz volt, utána feladtam. Gyuri2 ezen felszívta magát, ő is elment, vett egyet. Na az övé egymagában produkálta mindazt, amit nálam a kettő (az első ment ha kellett ha nem, a másodikon 1-2 elindítás után nem lehetett benyomni a ravaszt). Ő kitartóbb volt, mint én, és addig küldte a cucc pofájába a WD-40-et, meg baszkurálta mindennel, még be nem járatódott, és hajlandó nem lett működni.

Ha már működik jó cucc, acél tűket ütöget, és ezzel pusztítja le a festéket meg a vastag rozsdát, csak eszméletlen levegőigénye van. Hiába barkács szerszám, az 50 literes, átlagos barkácsnál azért nagyobb tartályú, konkurenciától származó (Aldi) kompresszor nem tudta kielégíteni, úgyhogy az folyamatosan ment, még ki nem köpött egy csomó olajat a torkán. Utána visszavettük a tempót, hagytuk néha pihenni a kompit. Amúgy maga a szerszám elég mélyen be tud férni mindenféle hülye helyre, szóval hasznos jószág.

• Rezgőszerszám

Van rá spakli feltét, ami elvileg linóleum és hasonlók feltúrására van, de kipróbáltam ide is, mi baj lehet? És jó! Egyrészt gyönyörűen lehet vele a gyári trutyis alvázvédőt túrni lefelé, másrészt a pergő rozsdát is lehet vele abálni. Amikor nem az élével, akkor az oldalával. Mondjuk ez egy idő után visszanyalt, mert az utángyártott feltét bizony fogta magát, és igencsak eltört a befogatása, amit aztán hiába próbáltam egy platnival megtámogatni, azon kívül, hogy a másik oldala is eltört, nem mentem sokra.

Mondjuk gondot nem csináltam belőle, elővettem a gyárit, aminek nincs így kikönnyítve a felfogatása, és azzal csapattam tovább. Kevésbé éles, meg szélesebb is, de a dolgát azért tudja.

Egy dologra kell vigyázni az ilyen feltéttel, hogy ne csapjon szét valami csövet. Egyet sikerült elkapni, szerencsére nem vágta át, meg rövid ijedtség után sikerült is beazonosítani, hogy nem cső volt, hanem a kézifékbowden háza, az meg ha csontig vágtam volna sem folyna ki.

• klasszikus drótkorong

Sok szót nem pazarolnék rá, megvettem a hódosteszkóban a legolcsóbb készletet, amiben volt többféle méret, befogtam a fúrómba, aminek néha kicsit már zajos a csapágya, de legalább nem sajnálom, az árát meg 3 év alatt már jó párszor kitermelte, és hajrá. Meglepően jól bírta az olcsó készlet, egy drótszálat sem kellett az arcomból kioperálni. Viszont baromi fárasztó, de hát fej felett dolgozni mivel nem az.

• Korant

Az RO-55-tel szerzett kifejezetten rossz tapasztalataim után ódzkodtam a kommersz passziválóktól, így keresgéltem mindenféle csodaszer után. Amit ajánlottak, azt már sehol nem találni, amit neten dicsértek, meg jól csengett (Würth), az ocsmány drága, de végülis egy spray-est beszereztem abból is, ami sokra nem elég, meg nem is estem hasra tőle, úgyhogy végül az utolsó pillanatban vettem egy flakon Korantot.

Amit eddig előadott, az nagyon meggyőző. Furcsa, tejszerű, szinte enyves állaga van, és fehér színe, felkenve aztán rögtön sötétlilára tintázza a csiszolás után maradt rozsdát, majd a teljes felületen megfeketedik. Megnevezése szerint festék, úgyhogy más alapozást már nem szánok az alvázvédő alá. Utóbbiról majd a következő részben.

• s végül...

... a védelmi cájg! Fültok, pormaszk, bakancs, és a legfontosabb: védőszemüveg. Anélkül soha, semmit, ami szikrázik, forgácsot szór, porol, stb. Mondjuk a vicces az, hogy míg Gyuri2 vígan hányta a szikrákat a flexszel szemüveg nélkül, és semmi nem ment a szemébe, addig én jó párszor turkáltam kifelé a szemüveg mellett bekolbászolt vackokat... mondjuk én ebből azt szűröm le, hogy szemüveg nélkül még több ment volna bele. A szemmel meg nem játszunk.

Jameg zuhanyzósapka! Hülyén hangzik, még hülyébben néz ki, de amilyen kormos volt a fejem nap végére az alvázvédő- és rozsdaportól, ha azt még a hajamból is ki kellett volna mosni, akkor rövid úton megbarátkoztam volna a koponyatükrösítés gondolatával. Van fotó, nem publikus, a horrort amúgy is a későbbre ígértem, de megpróbálom azért ábrázolni, hogy néz ki ilyenkor az ember:

És a megígért horror:

A küszöbön van végig egy gumi védőcsík, bár amúgy fogalmam sincs, mit véd mitől. Azt sejtettem, hogy az első sárvédő ahol a küszöbre rátakar, a gyári extra sárfogó alatt cefetül fog kinézni, de hogy utána a gumicsík alatt a küszöb első tíz-húsz centijét is meg lehet ujjal puttyogtatni, na arra nem voltam felkészülve. A poén az, hogy kívülről semmi nem látszik, a fényezés gyönyörű, sima (már amennyire a gyárilag aláfújt alvázvédő sima tud lenni), de a küszöb alja belülről megsemmisült.

Ebből bizony lakatolás lesz ) : Egyelőre a sárvédő alját betaknyalom üvegszálas gittel, a törésvonal alatt, alul lefújom a színkódra kevertetett spray-jel, a vizsgát kibírja. Erő van benne, mert alatta emeltük, de sokáig nem maradhat így, mert nem is kóser, meg mert ennél igényesebb is vagyok. Mondhatnám, hogy beszoptam, és végülis be is, de rozsdamentes RX-8 nem nagyon van... node ebből még lesz.

Amúgy az autó leghátulja elkészült, a jobbos futóművel együtt kapott már egy réteg passziválót, a balos még a drótkorongozásra vár, a pergő cucc zömét már onnan is levertük. A kipufogódob hővédőjének az éle elporladt, de megoldottuk okosba: lemezollóval levágtunk 2 centit, aztán majd vissza lesz peremezve, mint gyárilag. Ami még hátra van, azok már a haladósabbak: dobok belseje (csak az alján van némi rozsda), küszöbök visszaperemezése (elő van már készítve, meg könnyen hozzáférhető), utána jöhet az alvázvédő, meg a dizájn jellegű dolgok, úgymint a diffi háza és a féktestek. Ezek hőálló ezüsttel lesznek lefújva, plusz a féktestek piros festéket, meg hőálló matricákat is kapnak majd, hogy a falunapon irigykedjenek a népek, ha kigurulok, miután kifosztottam a Homasitát.

Hát ennyi fért a hétvégébe, ha kipihentem az izomlázat, és kikopott a szakállamból a Korant, akkor folyt. köv.

Hazamenetel előtt azért tettem egy „nagyobb” kört a telken, majd a végén egy ilyen fotogén pózban sikerült lefulladni, úgyhogy ezzel búcsúzok: