Az előző két részben megírtam azt a kb. 6 napnyi küzdelmet, amit az alvázon, a küszöbökön és a hátsó futóműveken található rozsda levakarásával és passziválásával folytattunk. Ígéretemhez híven, ebben a részben végre az alvázvédőzésről is lesz szó. Meg egy kis csajozásról. Utána meg nőgyógyászatról...

mire nem jó két masszív kipufogó

Maga az alvázvédőzés nem egy nagy kaland, pláne ha más csinálja. Lévén Gyuri2-é a cájg, ő végezte magát a fújást, dehát a festés is olyan, mint a csajozás: nem a szándék effektív megvalósítása a nehéz, hanem eljutni odáig, hogy a célszemély is egy akaraton legyen. A kerülőutakat most hagyjuk ki a képletből, mert vagy drágák, vagy primitívek, és büntetendők – ahogy festéskor sem sül ki soha semmi jó abból, ha meghágjuk a szolgálati utat.

hozta a nyuszi

Azon kívül, hogy napokig csak pettingeltünk az alvázzal, az igénybe venni nem kívánt területeket be is kellett csomagolni (asszem itt most szakítsunk a csajozós párhuzammal). Tesa szalag, takarófólia, s más nem is kell. A gumialkatrészeket, mint a kipufogóbakokat, harangokat, stb. becsomagoltuk, a szilentekkel viszont ilymódon nem lehet mit kezdeni, ahogy a futómű csavarjaival sem. Lehet primitívség mindent telibe fújni, de a teljes szétszedésen innen nem nagyon van más megoldás.

A lebontott burkolóelemek csavarjait persze leragasztgattuk, ezek egy előzetes drótozást, meg némi Korantot kaptak, összerakáskor meg zsírt bőnyállal, hogy ne rohadjanak össze újra. E téren dícséret illeti a japókat, mert a 13 éves rozsdaboglyán is majd minden csavar oldható volt egy nagyon kevés trükközéssel. A gyári csavarokat viszont ahol csak tudtam, rozsdamentesre cseréltem.

Apropó Korant: egy fórumbejegyzés szerint a Würth-nek Magyarországon a Ferrokémia szállítja be a rozsda átalakítót. És mit gyárt még a Ferrokémia? Hát a Korantot, például. Állítólag a két cucc egy és ugyanaz, amit a hatásmechanizmusuk is megerősít. Eredetileg Würth-öt akartam venni, végülis sikerült, csak tizedáron ( :

Maga az alvázvédő felhordás, miután eljutottunk idáig, nem volt egy bonyolult történet. A szabványos menetű alvázvédős flakonra egy kevés nitrohígítóval való elegyítés után rácsavartuk a szabványos alvázvédő pisztolyt, arra rá a levegőcsövet, és rock’n’roll.

Alvázvédőből a Car System márka termékeit használtuk, mert a kedvenc festékboltomban ezt ajánlották. Az aljára a KS-500 nevű bitumenes cucc ment, ami elég vastag, de nem olyan trutyis, mint a klasszikus rücsi. Gyuri2-nek annyira nem tetszett, ő a rücsihez szokott, nekem viszont szimpatikusabb, mert nincs tele minden ragaccsal, illetve ha netán valahol mégis kivirágzik a rozsda, a viszonylag sima réteg alatt hamarabb észrevehető. A küszöbökre pedig a KS-1000 jelű átfesthető anyagot szórtuk, amelyet a peremen kívüli, tehát a gumicsík meg a sárfogó által nagyobb részt fedett, de valamelyest mégiscsak látható részen színkódra kevert spray-jel még átfújtam, majd lakkozva lett. A kocsi mellett állva feketén sem látszott volna, de így az aláhajolás-fetisiszták („az alja milyen?”) is boldogok lehetnek. Az összes festékért, meg egy liter hígítóért 15 ezer Forintot fizettem, nem ez tehát a munka drága része. Hanem a munka maga.

Egy fél nap alatt letudtuk az alvázvédelmet, a következő nap felét a küszöbök színrefújására és az összerakásra szántuk. Meglepő módon ez tartott tovább. Hát na ja, az utójátékról sem szabad megfeledkezni, csak hogy visszakolbászoljunk a csajozós párhuzamhoz.

Míg Gyuri2 elszaladt autót menteni, én megrekedtem ott, hogy minden a helyén, a hátsó lökhárítón kívül, amihez kevés volt a két kezem, ezért hozzáfogtam egy jelentéktelen, de vágyott melóhoz: a helyzetjelzők hidegítéshez. Nem, nem hűtőben, hanem a színhőmérséklet növelésével. Mert a színhő ilyen hülye dolog, minél magasabb, annál hidegebb.

Mivel a legalitás fontos, ezért a ledesítést elvetettem. Egy helyzetjelzőnél amúgy nem érdekelne a vetített kép (ez az, ami miatt egy izzós lámpához soha nem fog passzolni egy utólagos led fényforrás), mert egy matt búra mögött van, és esélye sincs, hogy vakítson. Viszont szúrta a szememet a sárgás fény, ami a xenonlámpa mellett nagyon hokin néz ki. Mi hát a megoldás? Emelt fényű, majd az emelt fényt egy kék bevonattal elrontó, „intense white xenon effect” Philips izzó. Nem a legolcsóbb GE, nem is a jóval drágább Osram, így „csak” 1100 Ft 2 db.

A rendszámvilágításokba könnyen bement, azoknak a beszürkült búráját is elmostam, olyanok lettek, mint az újak, polírozni sem kellett, az Ultra Derm tudta a dolgát. Az első helyzetjelzők cseréje viszont... khm, szopás. Először nekiálltam úgy, ahogy a nagykönyv írta, a kerékdob részleges megbontásával. Amikor a részlegesből majdnem teljes lett, a kerék is lent volt, és a kezem még mindig csak annyira fért be, hogy megállapítsam, hogy a helyzetjelzők innen nem elérhetőek, elkezdtem alternatív megoldást keresni. Ezzel a lendülettel felnyitottam a motorháztetőt, ami nem volt egy túl átgondolt manőver, mert az oda lerakott, zseblámpaként használt telefon egy szolid szánkózás után zúgott a betonra a felemelt autóról. Nem tudom, hogy korábban azért nem törtem kijelzőt, mert a műanyag fóliák is jól védenek ez ellen, vagy mostanában vagyok peches, de üvegfóliából már a harmadikat töröm össze, pedig nem vagyok állat. Nehéz megítélni, hogy az üveg önfeláldozása mentette meg a kijelzőt, vagy valójában egy műanyag ugyanígy megmentette volna, mártírkodás nélkül, de tény, hogy nincs baja. Meg amúgy meg kell hagyni, az SE-t kemény fából faragták.

kicsit belelóg a képbe a telefonra csavart, gépzsírvédő folpack

A balos helyzetjelző fentről már viszonylag egyszerűen ment, a biztosítéktábla fedelének levétele után egy balett-táncos hajlékonyságát a kezemre erőltetve sikerült kibányászni az izzót, foglalatával együtt. A jobbos viszont a motorvezérlő fedelének lecsavarozása, és az ott található kábelek és csövek bilincseinek kipattintása után sem tűnt hozzáférhetőbbnek.

Oké, nézzünk Youtube-ot, hogyan kell kiszerelni az első lámpát. „First step, you have to remove the bumper...” hát rendben, ezt is elvetettük, innen nézve mindjárt szimpatikusabb volt az a 2 centi rés, ami rendelkezésre állt, hogy az izzót a 10 centi hosszú foglalatával együtt kibányásszam. Ez már nem a balett-táncos, hanem a nőgyógyász szint. Nem volt egyértelmű, hogy az onnan kijön, pláne nem, hogy visszamegy, de valahogy sikerült a lehetetlen. Megérte? NEM!

A fotók kicsit csalnak, de kb. azért látszik a különbség. „Vanni van”, de ha nem lennének egymás mellett, nem mondanám meg a hidegről, hogy ő most épp hideg. A lencsén átvetítve furcsa, szélein kékes, amúgy viszont normál sárga fénye van. Szebb, mint volt, de nem az igazi.

A hátsó helyzetjelző ledek viszont gyárilag gyönyörűek, inkább nézegettem kicsit azokat, azok bármiért kárpótolnak.

Az alvázvédelem tehát kész. Az első futóművön, meg a bölcső élein van még némi felületi rozsda, de nem is csúnya, meg nem is veszélyes. A télre tervezett sárvédő-alj és küszöblakatolás után egyszer sorra kerül ez a vidék is, de ha az „egyszer” 5 év múlva lesz, akkor sincs baj.

Távozóban lőttem még egy fotót, amin tök magasnak tűnik az autó, pedig mellette állva mindig megdöbbenek milyen alacsony.

A következő poszt arról fog szólni, hogy miért került ismét trélerre a gép, illetve hogyan nem sikerült vizsga előtt bejáratni... Fészbukon már van erről két kis szpojler videó, de majd lesznek karakterek is.