A múlt heti posztban azt ígértem, hogy nyilatkozni fogok az alvázvédőzésről. Hát, úgy tűnik nem mondtam igazat. Azt majd a következő részben. Ehelyett lássuk, hol tartunk most. Nyugi, horrort hoztam ma is...

Persze most is befutott még egy RX-8, mert a korábban már emlegetett 'B' öccse (legyen 'B2') is beleszeretett az autóba, és bár jogsit még nem sikerült hihetően fénymásolnia (dolgozik rajta), de azért egy szürke 8-asra már benevezett.

A munka előrehaladtát viszonylag röviden össze tudom foglalni: szinte minden adott az alvázvédő felfújásához. Ez annyit jelent, hogy le van csiszolva minden – hátsó futóművek, küszöbök éle, padlólemez 1-2 pontja, ahol valami korábban meghúzta a gyári alvázvédőt, segédkeretek -, és minden kapott legalább egy, de inkább két réteg Korantot. Amiből mostanra el is fogyott 2 palack, tehát 1 liter. Hogy mindenen legyen még 1 réteg, arra kb. további fél liter kell majd.

A Korant különben még mindig jó cuccnak tűnik. A futóművön, amit először kezeltem, egy réteg után még sok helyen átütött a rozsda, de ezeket egy kis drótozás után újrakentem, és egyelőre úgy néz ki, ez a második réteg be is fogta a száját a rozsdagócoknak. Rétegszerű lepergést, amit kommentben említett valaki, egyedül a hátsó dob lemezén tapasztaltam, de azon rozsda is jócskán volt, meg poros is volt lekenés előtt. Ja, tényleg, előző részben említettem, hogy a hővédő élét végigollóztuk, aztán majd vissza lesz peremezve. Na, ezt most meg is tettem egy professzionális kombinált fogó és egy papagájfogó segítségével (az egybe- és különírás szabályainak megértését azt hiszem most feladtam).

messziről nézve egész vállalható az eredmény

A haladás nagyon örömteli lenne, de – mily meglepő az ilyen, mikor szopórolleren ül az ember – most is találtam olyant, amit nem szerettem volna. Az úgy megvolt, hogy a bal hátsó kerékdob alja, ahol a küszöbbel találkozik, ott kicsit több a rozsda, és kevesebb az anyag, mint kéne, de az nem volt vészes. A jobbos viszont tökéletes...nek tűnt. Csiszolás közben a lemez élén látszott, hogy van egy kis barnulás, ahonnan tovább kell menni, hogy a gyökérokot megszüntessük. Piros festék le, alapozó le, húvazze, itt gitt is van, azt is le... mi az osztrák édes anyád????! Elfogyott az anyag! Rozsdásodott a csücsök, toltak hát gittet rá, aztán csodaszépen lefújták. Eddig sem csíptem túlzottan az osztrákokat (kiküldetésben dolgoztam kint eleget), de most végképp bebizonyították, hogy csak az arcuk nagyobb, kókányolásban viszont pont ugyanott vannak, mint mi, itthon. Kicsit vigasztal, hogy tulajdonképpen nem is én lettem átbaszva, hanem a korábbi, még osztrák tulaj, aki kb. 1 évig birtokolta a Mazdát... Az autóhoz megkapott, 2 évvel ezelőtti vizsgabizonylat ugyanis megemlékezik a futómű rozsdáiról, de a küszöböt vagy a sárvédőt nem említi, tehát ott már jó eséllyel megvolt ez a taknyolás.

Szóval: lyukacska, gitt, festék. Szomorú. A még szomorúbb, hogy pontosan ugyanezt fogjuk mi is csinálni. Rövid távon. Jövő télre viszont mindenképp beparkolok egy karosszérialakatoshoz, felírtam hát ezt is a listára. Egyébként itt sem veszélyes a helyzet, nincs „funkcionalitást korlátozó” módon szétrohadva semmi, csak nem erre számítottam egy rozsdamentesnek kinéző autón. Mondjuk valószínűleg ezért nézett ki rozsdamentesnek...

Míg kikáromkodtam magam, a Korant is több-kevésbé megszáradt, meg a második, s egyben utolsó hétvégi nap is lement, úgyhogy jöhetett az alvázmosás, amivel Gyuri2 végre tisztességgel felavathatta a magasnyomású mosóját. Úgy belejött, hogy az egész autót lemosta. Elég szexi látvány volt (mármint nem a bajszos autómájsztró, hanem az RX-8-asom), de azért nem gondoltam volna, hogy nem én leszek az első, aki itthon, Magyarországon lemossa.

A mosás viszont megmutatta a Korant egy gyengeségét is: még a több napja száradó felületeken is több helyen felázott, visszalilult. Remélem kiszárad pár nap alatt, és nem taknyosodik meg. Mindenesetre most legalább kijön, hogy hol volt kevés a passziválás, és ki kér még egy kör drótkefét, majd Korantot.

Március 15-höz közeledvén, a mai posztban emlékezzünk meg a rozsda elleni zendülésben hősi halált holtakról is:

• 2 spakli feltét a Dremel rezgőszerszámhoz (1 utángyártott –ld. előző poszt –, 1 gyári) ((itt dobnám be, mint infót, hogy az olcsó Lidl-ös tartozékok nem Dremel-kompatibilisek sajnos))
• 1 liter Korant (a remélhetőleg győztes forradalom érdekében még legalább fél liter feláldozásra kerül)
• 1 db Lux flex drótkorong

• 1 db fúróba való hiperolcsó drótkefe, valamint változó mértékben sebesült testvérei
• pár szál szakállam, amelyet rozsdának nézett a Korant, és úgy összeragadt, hogy csak az olló segített rajta

Tiszteletükre megígérem, hogy a kb. 1 hét múlva esedékes poszt az alvázvédőzésről (is) fog szólni!