Előtörtek végre az első füstpamacsok Macuda kipufogójából. Nade ennyire ne rohanjunk! Hogy is jutottunk idáig? Kép is van, a betű is sok, hosszú poszt lesz, menj el chipsért. Én meg ciccentek egy megérdemelt belgát.

• volt egy sárban senyvedő, motorhibás, de jó külső-belső állapotú, és az átlagnál jóval kevésbé rozsdás RX-8-as
• rendelődött hozzá egy motor Angliából
• érkezett hozzá egy rakat alkatrész (meg közben valamelyest én is kikupálódtam, hogy mi merre hány méter)
• némi anyázás után ide is ért az a motor (nem sietett túlzottan)

piros-ezüstöt rendeltem, hogy hogyan lett piros-fekete, passz

Egy helyen volt minden, már csak egy szerelő kellett, aki ezt egybegyúrja. Gyuri1 időközben úgy gondolta, sokkal menőbb fürdőgatyában kívánni boldog karácsonyt a tengerpartról, mint itthon a hideg műhelyből, úgyhogy megörökölte a projektet Gyuri1 barátja, Gyuri2, akinek a műhelyében készült volna amúgy is az autó. Gyuri2 jó szerelő, viszont kevésbé láttam rajta azt, hogy ő most aztán okvetlenül akar egy hétig avval szívni, hogy ki mit csinál és kivel van, úgyhogy végül a klubtárs LZ kapta meg a feladatot, aki nem mellesleg autószerelő, és szintén Chambers-féle motorra építette a saját RX-8-asát. Kollégájával együtt végül csütörtökön érkeztek… az RX-8-assal!

Ez két dolgot jelentett: tényleg működik az autója, és megbízhatóan teszi a dolgát, illetve hogy Gyuri2 udvarában, ahol korábban képen sem járt wankeles gép, egyszerre két Mazda RX-8 is jelen volt. Két autómentő társaságában… fel is merült a kérdés, hogy vajon jó-e az arány, biztos elég lesz-e ennyi autómentő…

a képen elrejtettünk pár kakukktojást, pl. egy komplett Suzuki motort

Én, amit tudtam, megtettem – értsd kitörölgettem az előző helyen beleszállt téglapor zömét a motortérből, illetve felsorakoztattam minden rendelkezésre álló használt és új alkatrészt –, úgyhogy LZ-ék köre jött. Rövid terepszemle után 9 körül hadba is álltak, és termeltek rendületlenül. Egy pár órára magukra hagytam őket, de nem lazsáltak (naja, beijesztettem őket, hogy ha itt kell aludniuk, akkor éjszaka számítsanak egy 4 hónapos kislány minden szeszélyére és teljes hangerejére), úgyhogy mire visszaértem, már a helyén lévő motor fogadott.

Gyuri2 is aktívan közreműködött

Egy rövid uzsonna és némi meleg tea következett Gyuri2-ék otthonában. Utána már „csak” a perifériák autószerelői terminus technicusok hadával megtámogatott belegózása volt hátra, és a drukkolás, hogy semmi kardinális ne hiányozzon. És láss csodát, minden megvolt, kivéve a Sohn adaptert, amire külön rákérdeztem, hogy ugye azt is becsomagolta a motor mellé ez a kedves angol úriember, de nem, nem tette meg. Külön csomagként küldi… majd… én már feladtam, majd olajcserkor berakjuk. Valamelyik olajcserekor... Egyelőre full premixesként lett összerakva, egy Rotaryparts-ról gyorsan beszerzett block plate-tel.

Naszóval, bent a motor, bent minden alkatrész, olaj benne, mi kell még? Benzin! Egy kannával elmentem a közeli kútra, csapoltam bele 27 litert. Hú, hogy én hogy elszoktam attól, hogy egy szűk féltanknyi üzemanyagért 10 ezer Ft-ot fizessek! A gáztartály 7-ből tele van… időszerű lesz visszaszokni.

Visszatérve, a kontaktot ráadva több kellemes meglepetés is ért: egyrészt az autó akksija majd 1 évnyi állás ellenére, félnapnyi töltés után patent, másrészt a tank ¾-ig van osztrák benzinnel. Ami a hazaival ellentétben nem megy tönkre pár hónap alatt. Kicsit felfrissítettük az általam csapolttal, kapott egy nagy adag Fuchs 2T olajat, és minden készen állt az első indításhoz.

ha dönteni kellene, nem tudom melyik megvilágítást választanám, szerencsére mindkettőt tudja, egyik az éjszakai, másik a nappali

Ami persze nem jött össze. Kis pihentetés után viszont sikerrel beindult, persze sok-sok köszörülés árán, amihez nekem nem volt szívem, át is adtam LZ-nek a kulcsot, mert már feleennyitől leégett önindítót vizionáltam. De nem, ez bírja. Nyugalom, a videón a füst nem a motortérból jön, hanem a kamerásból (Gyuri2).

Szóval beindult, ott duruzsolt, gyönyörűen, egyenletesen, ahogy szinte semmi. Meg spricckelte a hűtőfolyadékot egy megtört csövön, ezért leállítottuk. Na, ezt nem kellett volna, mert utána sok-sok kínlódás, gyertyapucolás, flood-kezelés jött. Melegen nem is volt hajlandó beindulni, lehűlés után viszont igen. Naja, ez ilyen, egy bejáratós motorban igen szar a kompresszió. Míg kicsit össze nem kopik, pont úgy viselkedik, mint egy végét járó motor. Végülis az ember is az élete elején, meg a végén fosik maga alá, vegyük ezt párhuzamnak a wankel kompressziójával.

LZ-ék távozására pont befutott egy környékbeli cimbora is, rövid időre háromra növelve az udvari RX-8 állományt egy elég ritka nordic green autóval. Vele együtt megvártunk még egy visszahűlést és beindítást, az akksi is és a motor is tudta a dolgát, gyönyörűen indult. Hibakód nincs, mindenki jól van.

Most még tehát ilyen, melegen nem nagyon, de hidegen egyre könnyebben indul. Gyuri2 is felhívott ma, hogy kipróbálta, nyugodjak meg, ma is indult. Én persze nyugodt voltam, szerintem valójában ő vágyott a hangjára ( :

Következő lépés: törött hátsó rugók, sperr difi- és váltóolaj cseréje, majd összejönni valakivel, aki legálisan használ P táblát, és benne van abban, hogy elfuvarozzam valahová egy 2-300 km-es útvonalon. Ez alatt remélhetőleg már bejáródik annyira a motor, hogy a műszaki vizsgán ne kelljen visszahűteni, meg egy percig köszörülni, vazelines füstöt hányva mindeközben. Igen, avval rakják össze a motort, el is tudom képzelni a gyanús tekinteteket, mikor James valahol hordós kiszerelésben kéri a matériát.

Utána jöhet a papírozás, és az aszkéta üzemmódban eltöltött bejáratás. És közben valamikor foglalkozni kell az ismert és újonnan feltárt rozsdákkal. Mert találtunk még. Hogy a viharba is ne... nem vészes, de akad. Az élvezkedés még messze van, előbb ki kell érdemelni.