Rég volt már poszt, amire hozhatnék kifogásokat, hogy pl. családom is van, ezer más dolgom volt, meg ilyenek, de elég erős oka az is, hogy nem történt semmi érdemleges. Persze a „Kezdők ide” sorozat, meg még pár téma körüljárható, egy RX-7-est is volt szerencsém elkötni egy körre, arról is tervben van egy kis beszámoló, meg autót nézni is voltunk közben, egy másik fertőzöttnek. Ígérem, a mostani hosszú hétvégén kerítek is időt ezekre, és megpróbálok kicsit előre dolgozni.

A blogger az élet császára

Most viszont „BRÉÉKING!”, meg „Csak elment autózni, és ami ezután jött arra senki sem számított”, stb., szóval rendkívüli poszt következik, bár tegyük hozzá, a többség valószínűleg pont arra nem számított, hogy áprilistól októberig 4000 km-en át hibamentesen üzemel az RX-8. Ami már csak annak fényében is mókás, hogy mindeközben a szögegyszerű, ugyanilyen korú Daewoo-m nem volt képes ugyanerre.

A ’60-as ’70-es években a wankel motor még az újdonság erejével hatott, és két út előtt állt: a fejlesztést kibekkelő gyártók inkább mennek tovább a maguk útján, és rá sem hederítenek (ahogy ma is igyekeznek a homokba dugni a fejüket, és évszázados megoldásokat erőltetni az újak helyett), vagy felkapják, és továbbfejlesztik. Utóbbi hozzáállás volt a ritkább, és azok, aki futottak vele pár kört, többnyire fel is adták a kezdeti nehézségek után, visszatérve az egyszerűbb-olcsóbb útra. Ennél egy kicsit nagyobb kört futott vele a Rolls-Royce, végül azonban ők is polcra tették a történetet. De közben legalább érdekes kísérleteket tettek, mivel kicsit máshogy közelítették meg, mint a többiek.

A Rolls-Royce 1964-től 1970-ig tartó kutatásának végeredménye egy katonai felhasználásra szánt, 350 lovas 2x2 kamrás dízel wankel motor lett, amelyet sajnos „további fejlesztésre szorul” stádiumban hagytak.

Megnéztem egy videót, és úgy éreztem, a világot is meg tudnám váltani, ha fenn volna TeCsőn, hogyan kell. Hát még egy motortartó bak felújítás? Mit nekem? Aztán megnéztem még egy videót, és rájöttem, hogy tud ez nagyobb szopás lenni, mint azt én gondoltam, de azért belevágok. Jó tanács: a világmegváltáshoz azért várjátok meg, míg legalább 3 videó felkerül a témában.

Nem csak RX-8 tulajoknak lehet érdekes ez a DIY, hanem mindenki másnak is, akinek olajjal töltött bak tart valamit az autójában. Nem volt durva menet, a poszt végén majd linkelem a két videót is, de most csönd, én beszélek. Meg mutogatok is. Talán még rajzolok is. És előre is elnézést a rettenet fotókért, többnyire olyan helyeken készültek, ahová nem fért be a fejem, így nem láttam mit fotózok, és a kínai csodalámpám is csak igényként volt jelen, nem a polcon, úgyhogy egy félig lemerült bringalámpával alkottam.

A munkahelyemre jövet-menet napjában kétszer „kényszerülök” megcsodálni az egyen soul red-ben felsorakoztatott Mazdákat a Móczás K Autószalon előtt. Emiatt minden nap kétszer kell megállapítsam, hogy „bakker, ezek mocsok jól néznek ki”, miközben a kerékpárút kátyúi épp kiütik alólam a 8 barra fújt virsligumijaimat. Így a prosztatamasszázzsal felérő útviszonyok ellenére azt sem tudtam nem észrevenni, hogy hozzánk is érkezett egy MX-5 RF, ami a Mazdák közt szinte terepszínnek mondható pirosban is feltűnő jelenség.

Előrebocsátom: eget rengető újdonságról nem tudok beszámolni. Ha macska lenne, azt mondanám, hogy kurvul, dorombol, eszik. De mivel ez nem macska, hanem egy wankelmotoros autó, ezért inkább azt mondom, hogy nem akar tönkremenni, teszi a dolgát és nyeli a benzint.

Nagy unalmamban viszont megcsináltam sok apróságot. Azokat a dolgokat, amik számomra a „hm, oké, nincs rossz állapotban”-ból a „bazeezkurvajólnézki” állapotba hoznak egy autót. Először a W124-es Merciken figyeltem ezt meg. Van amelyik rendesen beindítja a nyálelválsztásom, és megnyomja a „KELL” gombot, van amelyik meg csak „hm, oké, korrekt”, pedig amúgy hibátlan. Szóval ennek jegyében történt néhány plasztikai műtét. Meg egy-két kísérlet is, ami akár másnak is érdekes lehet.

A múlt hétvégén megvolt az első RX-8 találkozós részvételem is az autóval. Mivel „Tavaszi RX találkozó és bejáratás”-ként volt meghirdetve, az utolsó szót magamra vettem, és kötelezőnek éreztem a megjelenést. Ezzel újabb 700 – mostkapaszkodj – h i b a m e n t e s  kilométer került az autóba, amivel az összes megtett távolság 2300-ra szaporodott. A sárga lámpát a legutóbbi poszt előtt az NV RAM reset-tel meggyógyítottam. Igaza lett Rolandnak, valóban csak a motorcsere utáni visszaállítás kellett neki, mert azóta nem jött vissza a gyújtáshiba, pedig elég sokféle fordulaton használtam...

Az újabb 700 km azt is jelenti, hogy megvolt az 1000 mérföld, alias 1600 km amikorra James „barátom” a kompresszió maximumát ígérte, miután meglátta az előző kompressziómérés eredményeit. Lelövöm a poént: semmi nem változott.

Kinek van menőbb verdája? Apának vagy lányának?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, köszöntjük Önöket a csapágyazott Szopóroller De Lux fedélzetén! Bőrszíjakat becsatolni, kérem helyezzék arcukra a szopóállarcot, vegyék ajkaik közé a szájpecket, farpofáik közé pedig a pozicionáló stiftet. A csapágyak most épp kicsit berágtak, készüljenek fel, kemény utunk lesz. Akik éves bérletet váltottak, ők, nos... hát, ők idióták.

Bérletet vettem, vállalom. Najó, ennyire nem veszélyes a helyzet, de azért sikerült belenyúlni abba, amibe nem szándékoztam. Ezért nem veszünk autót kipróbálatlanul, akkor sem, ha egyben van, nem tűnik (khm) rozsdásnak, és nem sokkal egy szigorú osztrák műszaki vizsga után térdelt le.

Random kép, összefutottam egyik helyi RX-szel

Na akkor lássuk, mivel vagyok eddig szopóágon:

Városi autóként, főleg így bejáratósan, 4000-nél elváltva, motorféket szigorúan nem használva inkább könnyebb fizikai munka a Mazda vezetése, semmint szórakozás. Hogy mindjárt első nap rám akarták törni a reggeli csúcsban (vétlen voltam, előttem megálltak, én is így tettem, a sokkal mögöttem jövő viszont későn eszmélt) gyorsan belém is verte, hogy ez nem is lesz városi autó. Már amennyiben a 17 liter körüli városi (vegyesben 15) fogyasztás nem győzött volna meg erről.

Tudom, már volt ez a két kép, de ide most ezek illenek. Teljesautós képekből itt van több.

Elég rég volt már poszt, ennek egyszerű okai vannak: az autóépítés hajráját hátrahagyva igyekeztem végre itthon is lenni, illetve értelemszerűen minél többet használni az autót. Meg simogatni.

A simogatás jegyében kapott egy komplett takarítást, bőrápolóval meg matt műanyagápolóval. Egyébként, mint gumiiparban dolgozó, eloszlatnék egy tévhitet:

a műanyagot és a gumit nem lehet ápolni.

Odafelé van 3 szabad helyem. Beülne valaki?

https://www.oszkar.com/telekocsi/120302513-Szeged-Budapest-2017-04-22.html

Visszafelére viszont nekem kellene hely (pár finomítás/javítás miatt fent hagyom az autót), nem megy valaki Szegedről, visszafelé egy üres üléssel? Beszállnék térfogatilag (nem fogok sok helyet) és útiköltségileg is! ( ;